A parapszichológiában, az extrapszichológiában, a különböző misztikus és mágikus tudományokban a newtoni elméletnél „kedveltebb“ Goethe színelmélete. Ez a magyarázat ugyanis nem csak leírja a színeket, hanem lehetővé teszi azt is, hogy megértsük a színek gondolatiságát, analógiás kapcsolatait.

A mai, modern fizika által elutasított goethei elméletben a sötétség nem a fény távolléte, hiánya, hanem egy hatékony, aktív jelenség. 
A fénnyel szembenáll és kölcsönhatásba lép vele. 
A fény és a sötétség úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a mágnes északi és déli pólusa, egymás nélkül nem léteznek.
A fény és a sötétség tisztán jelenik meg, ha nem kell valamilyen anyagi “homályosságon” áthatolnia.
A „homályos anyagi minőségen“ áthatoló fény vagy sötétség hozza létre a színeket.

Ha a fény egy olyan közegen hatol át, ami csak alig homályosítja el, akkor sárga színűnek látszik. 
Ha a közeg sűrűsége növekszik és egyre jobban elhomályosítja a fényt, akkor a színe narancsszínűvé válik, majd tovább mélyül a vörös szín felé.
Ha a sötétség látszik át egy olyan közegen, amit megvilágosít a fény, akkor kék szín jön létre.
A világos közeg sűrűségének növekedésével a kék szín egyre inkább világoskékké válik.
Ha azonban a fényes közeg sűrűsége csökken, vagyis minél inkább átlátszó, akkor a kék szín mélyül. Ha a közeg teljesen átlátszó és egyáltalán nem homályosítja el a sötétséget, akkor jelenik meg az ibolyakék szín.

Így tulajdonképpen a színek - de leginkább a színek szellemi tartalma - „egymásból jönnek létre“. Az egyik színfejlődési vonal a külső világ felé irányuló fejlődéssel áll kapcsolatban:

Sárga: az élet lehetőségének és folyamatosságának megteremtése
Narancsszín: kinyílás az élet felé és az ebből fakadó örömérzés
Vörös: az élet akarása és annak megtartására irányuló igyekezet

A másik színfejlődési vonal pedig a befelé történő fejlődéssel áll analógiában:
Kék: információgyűjtés, ennek révén az élet rendjének megértése és a rend megvalósítása
Indigókék: a belső gazdagság révén emelkedettség, a “javak” felhalmozása és szétsugárzása
Zöld: a természet alapvető törvényének - ami az élet és a halál örök körforgása -, felismerése a világ valamennyi jelenségében.